| Abstract | A 19. század második és a 20. század első felében megtörtént az ország gazdasági, oktatási és kulturális modernizációja, ami társadalmi változásokat hozott. Az egyik ilyen változás a nőket érintette, akik már lázadni kezdtek a patriarchális társadalomrendszer ellen. A 19. század során világszerte, így Magyarországon is erősödtek a nők jogaiért kiálló mozgalmak, amelyek támogatták a nők részvételét a politikai, a tudományos, a társadalmi, a kulturális és a művészeti életben, de ezen a célok elérésére hosszú küzdelemre volt szükség. Sokak ellenezték az ilyen társadalmi változásokat, amit az a tény is bizonyít, hogy a századfordulón sok, a biológiai determinizmusból született elmélet terjedt el, amely szerint a nőknek elégedettnek kell lenniük a természetből eredő helyzetükkel, azaz, hogy a férfiak alá vannak rendelve. Ennek ellenére, voltak olyanok is, akik kiálltak nők védelemében, és érdeklődést mutattak a nőmozgalom és annak céljai iránt. Az irodalomban egyre többen kíváncsiak lettek a nők gondolkodásmódjára, és figyelmet kezdtek fordítani a nőkre, mint közönségre, de a nőkre, mint írókra is. A 19. század során megjelentek a nőknek szóló divatlapok (a Magyar Bazár, a Budapesti Bazár) és női lapok (a Magyar Háztartás, a Magyar Háziasszony, a Nők Lapja), amelyekben néha irodalmi cikkek is szerepeltek. Az irodalmi folyóiratok ebből az időből, például A Hét, az Új Idők, a Nyugat és a Napkelet, rendszeresen közzétették a női szerzők alkotásait. Megállapíthatjuk, hogy a 19. század első felében a nők főleg műfordítók vagy költők voltak, majd új szerepekben jelentek meg: regényírókként, lapszerkesztőkként, újságírókként vagy kritikusokként. A 19. században élt és alkotott a jelentős nők közül, akik az említett szerepekkel, illetve foglalkozásokkal próbálkoztak, megemlíthetjük Kánya Emíliát, Szalay Fruzsinát, Czóbel Minkát, Wohl Stefániát és Jankát, míg a 20. század első feléből Teleki Sándornét, Ritoók Emmát, Erdős Renéét, Lesznai Annát, Tormay Cécile-t és Kaffka Margitot. Ezek közül a nevek közül csak Kaffkáé nem marad ki a 20. századi irodalomtörténeti kánonból. Már az élete során nagyon tehetséges írónak tartották, ami számos kortársa kritikájából is látható. A műveiben a "nőproblémával" foglalkozott. Kaffka hősnőit főleg három típusba sorolhatjuk: a régi generációhoz tartozott nők, akik a patriarchális világban élnek és nem tudnak vagy nem is akarnak azzal szakítani; az „új nők”, illetve az okos, művelt nők, akik az új életmóddal szembesülnek, de amihez nehezen szoknak hozzá; valamint a kor győztes asszonyai, akiknek sikerült saját helyet tálalniuk az új környezetben. Kaffka máig legismertebb regényének, a Szinek és évek történetének mintájául az írónő anyjának, Uray Margitnak élete szolgált, de saját életet is beleszőtte a műbe. A korabeli kritikának nagyon tetszett, hogy Kaffka a századforduló társadalmát, és a dzsentrik lezüllését női szemszögből ábrázolta, vagyis hogy a regény középpontjában egy asszony gondolatai és titkai állnak. A szakdolgozatomban azt próbáltam megmutatni, hogy milyen újdonságokat vezetett be Kaffka a művében. Így az első személyű szövegre jellemző én névmás kettős funkciójára és a retrospektív technikák elemzésére összepontosítottam, amelyek a szereplők tudatának bemutatására szolgáltak. Arra jutottam, hogy ezeknek a narratív megoldásoknak köszönhetően nem a tapasztaló énnek, hanem az elbeszélő énnek érzései és gondolatai állnak a középpontban, ami a modern retrospektív elbeszélés egyik sajátosságának tekinthetünk. Egy másik újítás az, hogy két idősík jelenik meg, és annak ellenére, hogy a történetet lineárisnak nevezhetjük, sok kihagyást és megszakítást is találunk. Továbbá, a regényben maga az emlékezés folyamata a reflexió tárgyává válik, és éppen az idő reprezentálásának problematikája az irodalmi szövegben volt az egyik legnépszerűbb téma annak idején. Továbbá tanulmányoztam, hogy hogyan és mit írnak Kaffkáról a különböző irodalom történetekben és tanulmányokban. Szinte mindenki számára Kaffka Margit az egyik jelentősebb és legtehetségesebb magyar írónő, és gyakran az egyetlen is, aki helyet kapott a Nyugat írók között. A közelmúltban megjelent tanulmányokban azt a véleményt találjuk, hogy Kaffka Margit az írónők elődje és mintája, ráadásul a feminista irodalomnak is a képviselője. Ebben az időszakban a feminista nőmozgalom és az írónők szoros kapcsolatban álltak, ezért ez az állítás nem szokatlan. Úgy gondolom, hogy ez a művei fő témái (a századforduló asszonyainak élete és küzdelme az újjáalakuló világban) miatt van, amelyekről sokat vitatkoztak azokban az időkben. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Kaffka nem tekintett magára sem a női-, sem pedig feminista írók zászlóvivőjeként, ezen jelzőket később kapta. Kaffka mindenekelőtt, nemtől függetlenül, az emberek méltóságáért állt ki. Véleményem szerint, az írásaival hozzájárult az írónőkről, és általában a nőkről kialakult kép megváltozásához. Kaffka Margit modern magyar irodalomban való érdemeiről, talán Schöpflin Aladár szavai a legtalálóbbak: A három regényében s a hozzájuk csatlakozó novellákban egy új világ tárul fel: a magyar világé, de asszonyi szemmel nézve. Ennek a képnek anyaga nem lényegesen új, de lényegesen új a megvilágítása és a színezése. Kaffka Margit ereditisége, hogy megmutatta: így is lehet nézni a világot, és bebizonyította, hogy kell is így nézni. Tehát a nők új szerepe az irodalomban az is volt, hogy megmutassák, hogy nem szabad őket kizárólag passzív lénynek tekinteni, mert nekik is van saját hangjuk, és vannak érzéseik. Noha az akkori kritika nagyobb része szerint Kaffka Margit volt az első, akinek ezt sikerült megvalósítania, azonban nem szabad megfeledkezni a többi írónőről sem, akik küzdelmükkel és erőfeszítéseikkel szintén hozzájárultak a nők helyzetének javításához. Ők nyitották meg az utat a nők következő generációjának. |
| Abstract (croatian) | Ovaj diplomski rad bavi se analizom romana Boje i godine (1912) jedne od najpoznatijih mađarskih spisateljica prve polovice 20. stoljeća i pripadnice prve generacije Nyugata, Margit Kaffke, dok se istovremeno pokušava dati uvid i u to koja je bila nova uloga žena u modernoj mađarskoj književnosti. Kaffka živi i djeluje u razdoblju kada se počinju događati velike gospodarske, političke i kulturne promjene diljem svijeta. Mađarska, koja tada čini dio Austro-Ugarske Monarhije, također se suočava s novim društvenim pojavama. Žene se sve više počinju buniti protiv mišljenja da je njihova primarna uloga biti nečijom suprugom i majkom te ne žele više biti smatrane isključivo pasivnim bićima. Stoga će se ovaj rad prvo baviti ženskim pokretima i ulogom koju su odigrali u promjeni položaja žena u društvu, a budući da su književnice svojim djelovanjem, bilo posredno, bilo neposredno, potpomogle tom cilju, predstavit će se kratki povijesni pregled najvažnijih mađarskih spisateljica 19. i 20. stoljeća te će se ujedno moći i vidjeti u kojim se sve novim ulogama pojavljuju. Iako su mnoge zasigurno nezasluženo ostale zaboravljene u književnoj povijesti, to nije slučaj s Margit Kaffkom. Feministički pokreti prepoznali su njezino zalaganje za bolji položaj žena te su je često svojatali kao jednom od pripadnica svojih redova, no Kaffka se prije svega borila za ravnopravnost sviju te u svoja djela nije umetala ideologiju feminizma. U svojim novelama i romanima bavi se sudbinom ponajprije onih žena koje su zahvaljujući svom obrazovanju stekle ekonomsku neovisnost, ali nailaze na mnoga ograničenja koja im je nametnulo društvo te najčešće ne uspijevaju pronaći svoje mjesto u svijetu. One su predstavnice takozvane „nove žene“ („új nő”) čije će želje, snove i ambicije moći ostvariti tek sljedeća generacija. Kaffka uspjeh duguje svojem prvom romanu, Boje i godine, za čiju je radnju pronašla inspiraciju u životu svoje majke, a djelomično i u svojem vlastitom. Glavna junakinja, Magda, prethodnica je „nove žene“ jer iako se sama nije uspjela pobuniti protiv „nametnute“ joj sudbine, omogućila je to svojim kćerima. Tijekom analize romana upoznat ćemo različite tipove žena i njihove sudbine te ćemo moći vidjeti koje im je, kao ženama, sve mogućnosti nudilo tadašnje društvo, a fokus će biti i na muškim likovima u priči i njihovim načinom viđenja žena. Ondašnja je književna kritika posebno hvalila tematiku romana, tj. činjenicu što je Kaffka prikazala sliku društva kroz oči jedne žene, dok se današnja kritika sve više bavi i narativnim tehnikama koje je Kaffka unijela u svoj prvijenac zbog kojih ga i danas smatramo modernim i inovativnim. U radu će posebna pažnja biti posvećena razlici između pripovjednog i doživljajnog ja, narativnim tehnikama za prikaz svijesti likova u prvom licu te analizi 69 vremenskih odnosa. Također, bavit će se i različitim književnim kritikama iz razdoblja u kojem je Kaffka stvarala, ali i pregledom novijih kritika, radova i povijesti književnosti kako bi se dobila kompletna slika o njenim zaslugama koje je imala u promjeni viđenja žena u književnosti. |
